Már bizonyára sokat tudsz a bűnbeesésről, az Ember bukásáról az Édenben. Sok tanítás szól arról, hogy miként történt. Sokat olvashatsz arról is, hogy vannak jó cselekedetek, meg rossz cselekedetek és arról, hogy az Ember bűnbeesését egy rossz cselekedet idézte elő, nevezetesen a Tudás fájáról szakasztott alma megevése.

Én most mégis azt fogom fejtegetni, hogy egy szó sem igaz az egészből. Ami nem azt jelenti, hogy balgaság lenne az előbb említett tanítások tartalma, hanem azt, hogy az “igazság” túlmutat az előzőekben említetteken. Persze megvan az oka mindennek. Annak is, hogy miért van “kétféle” megközelítése az Ember bűnbeesésének. Erről is írok.

A következőkben olyan információkat, olyan kifejtést tárok eléd, amit bár minden “beavatott” tud, csak kevesen teszik közkincsé. Egyrészt azért mert csak most, a Vízöntő korral jött el a kifejtésének az ideje, másrészt azért mert a megértése nehéz és spirituálisan az átlagostól magasabb szintű nyitottságot igényel.

A Karma megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a bűnbeesés mibenlétének a megértése.

Lehet, hogy most is tudod mi a Karma és tudod mi a bűnbeesés.
Ezután azonban nem csak tudni, de érteni is fogod.

Más dolog tudni és más dolog érteni!

Most minden eddiginél fontosabb, hogy mielőtt tovább haladsz az olvasásban, ha még nem tetted, olvasd át az előző részeit is az Ember bűnbeesése kifejtésének:

Azért, hogy jobb legyen!

Házifeladat: Mielőtt belemélyednénk egy magasabb szintű kifejtésbe. Van olyan érzésed, gondolatod, hogy jó-jó, érted azt, hogy Isten megtiltotta, hogy az Ember egyen a Tudás Fájának a gyümölcséből, az almából és mivel mégis ettek, így el kellett hagyniuk az Édent, de, valami itt nem stimmel?

Merülnek fel Benned kérdések? Azon túl, hogy ez mintha kissé meseszerű lenne, és azon túl, hogy egyetlen emberpár nemzette a több milliárdot? Főként ha elolvasod az eddigi kifejtéseket itt az AsztrálFény® weboldalakon, minden stimmel?

Igaz, arra már adtam kifejtést, hogy miből lett a több milliárd ember. Bizonyára megértetted és rájöttél, hogy az Édenben az Emberek nem szexelnek, nem szaporodnak, nem szülnek és nem is születnek, igaz, meg sem halnak.

Most azonban a bűnbeesésénél maradva… semmi nem “gyanús“?

Ha akkor amikor az Édenben megtörtént a bűnbeesés, még nem lett teremtve fizikai sík, még nincsenek növények és állatok sem, még nincs test és lélek, akkor milyen nem létező fáról és milyen nem létező gyümölcsöt evett Ádám a még nem létező kezével és nem létező szájával, hogyan fogta és harapta a nem létező gyümölcsöt amit a még nem létező kígyó adott neki? Ha pedig mindez nem létezett, akkor vajon megtörtént? De, ha meg is történt valami, miért mégis akkor a mese az almáról? No, és mi van akkor, ha egy darabig jók voltak néhányan, kitartottak, de ugye eltelt pár milliárd év és később gyengül meg az akarat és most dönt úgy egy bűntelen, hogy mégiscsak bűnössé válik? Ez esetben most kel elhagynia az Édent?

Ha van véleményed, válaszod, kérlek írd meg nekem. Kiváncsi vagyok rá.

Hamarosan minden válaszra fény derül …

Jut eszembe…. A régi AsztrálFény® weboldalakon jártál már?

Cselekedet

Vizsgáljuk meg, miként lehet fizikai test nélkül cselekedni?

Ha a mai, földi ember nézzük, akkor tudhatjuk, hogy három szinten vagyunk képesek megnyilvánulni. Gondolati síkon, érzelmi síkon és fizikai síkon. A megnyilvánulás olyan “cselekvés” ami történést eredményez. Amikor valaki megnyilvánul, akkor valami történik. 

 

 

 

Ha kigondoltad, az olyan,
mintha már meg is cselekedted volna!

Mindig a szándék van előbb amit tett követhet.
Sohasem történik tett, szándék nélkül!

  • Fizikai síkon, ez egyszerű: felemelek egy követ, megfogok egy almát, beleharapok egy almába, stb. Ez mind megnyilvánulás, fizikai cselekedet, fizikai szintű történés – jang cselekmény
  • Érzelmi síkon, kissé bonyolultabb: örülök, vágyódom, bosszús vagyok, elkeseredem, stb. Ez mind megnyilvánulás, érzelmi “cselekedet“, érzelmi szintű állapot – yin cselekmény (erről még lesz bővebben is szó ha eljön az ideje)
  • Gondolati síkon, ez megint egyszerű: eszembe jut, emlékezem, kigondolom, döntést hozok, stb. Ez mind megnyilvánulás, gondolati cselekedet, gondolati szintű történés – jang cselekmény

Nem csak a testünkkel tudunk cselekedni, hanem az érzelmeinkkel és a gondolatainkal is, mindegyik szinten tudunk “olyat tenni” ami történéseket eredményez. Most még nem fontos a sorrend, de megjegyezheted, hogy mindig az érzelem van legelől, amit a gondolat követ és a tett fejez be. Egyszerűen fogalmazva: A motivációd eredményezi a döntésedet és a döntésed eredményezi a cselekedeted.

Most azonban még csak az Édenben járunk,
ahol sem fizikai test, sem érzelmi test nincsen. De vannak gondolatok!

Mivel vannak gondolatok, így cselekedetek is vannak. Döntések születnek. Az Ember a szabad akarat által kapott lehetőségeivel élve, szabadon dönthet. Például arról, hogy beleharapna-e a Tudás Fájának a gyümölcsébe, ha megkínálnák vele (és persze, ha lenne fizikai teste és képes lenne harapni). Amikor megtörtént az Ember megkisértése és bűnbeesése, akkor az nem fizikai cselekedetek hanem szellemi szintű, gondolati döntések által valósult meg. Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor a következőképpen pontosíthatjuk a történéseket:

Sátán gondolati telepatikus úton azt sugalta Évának, hogy egyen bátran a Tudás Fájának a gyümölcséből és Éva úgy döntött, hogy ezt megteszi. Majd azt a gondolati üzenetet küldte Ádámnak, hogy egyenek bátran az almából és erre Ádám, úgy döntött, hogy rendben, egyenek belőle.

Valójában, mindez lehetne részletkérdés is, hiszen bizonyára azért küldték az üzeneteket telepatikus úton, mivel nem volt szájuk, hangjuk, meg egyáltalán, beszélni sem tudtak. Tulajdonképpen hiába döntöttek úgy, hogy esznek az almából, valójában képtelenek voltak rá, hogy megtegyék hiszen nem létezett fizikálisan alma és nekik sem volt szájuk, meg foguk, meg nyelni sem tudtak mivel. De, ha lehetőségük lett volna beleharapni az almába, akkor a döntésük alapján megtették volna.

Harapni nem tudtak, de dönteni a harapásról igen. Így a bűnbeesés sem maga a harapás cselekedte volt, hanem a döntés a harapás cselekedetéről. Ha pontosabban szeretnénk érteni a bűnbeesést akkor meg kell értenünk, hogy az Ember nem akkor esett a bűnbe amikor evett a tiltott gyümölcsből (erre képtelen volt), hanem akkor, amikor úgy döntött, hogy eszik a tiltott gyümölcsből.

Ha eddig érted, az kiváló, de most tovább mélyítjük a megértést.

Tehát három nagyon fontos dolgot tudtunk: Kommunikálni, gondolkozni és dönteni!

Ha a mai, földi életre vetíted le a fentieket, akkor megértheted, hogy a mostani, földi életünkben sem az számít, hogy mit cselekszünk, hanem az, hogy miképpen döntünk, hogy cselekedjünk. Vagyis nem szükséges, hogy a döntésünket tett, cselekedet kövesse, a Karma szempontjából a döntés, a cselekvési szándék, már maga a tett. De, és ezt már máshol is említettem, nagyon fontos, mindez csak akkor igaz, ha a döntésünk utáni fizikai cselekedet esetleges elmaradása, nem az önszántunkból történik. Ha ezt az utolsó mondatot nem érted: kérdezz és elmagyarázom.

Most pedig menjünk mélyebbre a megértésben és zárjuk le a bűnbeesés és a bűnös állapot valós mibenlétének a megértését. Ha földi gondolkodással vizsgáljuk, akkor jogosan felmerülhet a döntések időbeli rendeződése. Az Embereket megteremtették és az Édenbe helyezték, majd ezután kisértések elé állították. Volt aki átment a vizsgán, volt aki elbukott, majd ezután ujabb kisértések sora következett, hasonló eredménnyel és így tovább, kitudja hányszor. De vajon mi a biztosíték arra, hogy ha 10x megfelelt, 11. alkalommal is megfog felelni? Vagy miért ne lehetne, hogy valaki megfelelt többször is, és utána a következő kísértéskor bukik el? Bármikor elbukhat az idők folyamán.

Nos, a válasz egyszerű… Mindez úgy lehetséges, hogy valójában nem volt kísértés és nem volt bűnbeesés. Legalábbis nem azért, hogy kiderüljön ki bűnös és ki nem. Az okokat máshol kell keresnünk.

Érdekel, folytassam?

Ha megértetted, hogy azért nem fontos a fizikai cselekedet végrehajtásának a megtörténése, mert a fizikai cselekedetet megelőző, a fizikai cselekedet végrahajtására irányuló döntés már “maga a cselekedet“, akkor a továbbiakat is bizonyára érteni fogod. Az előző mondat értelmére még írok egy példát és akkor bizonyára még érthetőbb lesz:

  • Egy ember szeretne embereket megfojtani, de nem tud, mert le van bénulva a keze. Így nem tud senkit sem megfojtani, de ha tudna, megtenné.
  • Amikor meghal, felkerül Szent Péter elé. Mondja neki Szent Péter: “Bűnös dolog megfojtani embertársaidat! Szégyenkezem miattad.”
  • Emberünk meghökkenve védekezik: “De Uram, én nem fojtottam meg senkit sem.”
  • Mire Szent Péter: “Nem rajtad múlott. Meg nem fojtottál egyet sem, de akartál. A kettő között nincs különbség!”
  • Egy másik ember szeretne embereket gyógyítani, de nem tud, mert a szülei asztalos iskolába iratják és egyébként is, még alig kezdi el az iskolát, elüti egy autó és meghal. Így bár szeretett volna embereket gyógyítani, valójában egyetlen egy embert sem gyógyított meg.
  • Amikor meghal, felkerül Szent Péter elé. Mondja neki Szent Péter: “Nagyon szép dolog az emberek gyógyítása, büszke vagyok rád.”
  • Emberünk szomorúan és szerényen mondja: “Sajnos Uram, én egyetlen embert sem gyógyítottam meg.”
  • Mire Szent Péter: “Nem rajtad múlott. Meg nem gyógyítottál egyet sem, de akartál. A kettő között nincs különbség!”
  • Állapot

    Vizsgáljuk meg, kell-e egyáltalán bármit is cselekedni, dönteni vagy akár csak gondolkodni ahhoz, hogy Bűntelenek vagy akár bűnösök lehessünk?

    Minden ember, minden pillanatban valamilyen!

    BŰNTELEN VAGY BŰNÖS!

    Nézzük meg, mitől függ, hogy éppen melyik?

     

    Ha egy csupor jelenleg üres, még lehet benne tej valamikor, ha beletöltöd. Ezért ez a csupor alkalmas tej tárolására.

    Ha egy csupor lyukas, hiába töltesz bele tejet, az kifolyik belőle. Ezért ez a csupor alkalmatlan tej tárolására.

    Ellenben ha befoltozod rajta a lyukat, akkor alkalmassá válik rá, és akkor már lyukas sem lesz.

    Itt a Földön a fizikai cselekedetek azok amiket látni, hallani vagy érezni tudunk és véleményt alkotva “megítélhetjük” az elkövetőjét, hogy jó vagy éppen rossz ember-e azok alapján amiket cselekszik. De miért mondja a Szent Írás, hogy “Ne ítélj!“? Nos, egyrészt az előzőekből következően, ugyanis nem maga a végrehajtott cselekedet, hanem a cselekedet végrehajtására irányuló döntés ami számít. A döntés azonban az emberek számára “nem látható, nem érzékelhető“, így ítéletet alkotni is balgaság, hiszen nincs reális alapja. De, menjünk mélyebbre…

    Ahogyan eljutottunk oda, hogy “a döntést majd valamikor követheti tett“, ugyanúgy rájöhetünk, hogy “a hajlandóságból valamikor születhet döntés

    Ahogyan egy döntés cselekedetet eredményezhet, ugyanúgy egy hajlandóság döntést eredményezhet. Ahogyan nem szükséges megvárni a cselekedet megtörténtét, mert elegendő a döntés ismerete, ugyanúgy nem szükséges a döntést sem megvárni, mert elegendő a hajlandóság ismerete.

    Azonban ahogyan az emberek számára a döntés “nem látható, nem érzékelhető“, a szándék méginkább “nem látható, nem érzékelhető“, így ítéletet alkotni is balgaság, hiszen nincs reális alapja.

    Nézzük meg az előző példát egy szinttel mélyebbre lépve:

  • Egy emberben megvan a hajlandóság hogy megfojtson embereket, de nem kerül olyan szituációba, ahol lehetősége lenne rá, hogy úgy döntsön, megfojt valakit, főleg nem olyanba ahol ezt meg is tehetné.
  • Amikor meghal, felkerül Szent Péter elé. Mondja neki Szent Péter: “Bűnös dolog megfojtani embertársaidat! Szégyenkezem miattad.”
  • Emberünk meghökkenve védekezik: “De Uram, én nem akartam megfojtani senkit sem.”
  • Mire Szent Péter: “Nem rajtad múlott. Meg nem akartál fojtani egyet sem, de hajlandó lennél rá. A kettő között nincs különbség!”
  • Egy másik hajlandó lenne embereket gyógyítani, de a szülei asztalos iskolába iratják, így el sem jut odáig, hogy akár csak lehetősége lenne a gyógyításra.
  • Amikor meghal, felkerül Szent Péter elé. Mondja neki Szent Péter: “Nagyon szép dolog az emberek gyógyítása, büszke vagyok rád.”
  • Emberünk szomorúan és szerényen mondja: “Sajnos Uram, én egyetlen embert sem akartam meggyógyítani.”
  • Mire Szent Péter: “Nem rajtad múlott. Meg nem akartál gyógyítani egyet sem, de hajlandó lennél rá. A kettő között nincs különbség!”
  • A fizikai cselekedet egy gondolati döntés következménye.

    A döntés egy olyan cselekedet ami egy hajlandóságból következik.

    A hajlandóság egy állapot amiből döntések születhetnek.

    Nem az a fontos, hogy egy ember mit cselekszik mert a cselekedete egy döntésének a megnyilvánulása. Az sem fontos, hogy miként dönt, mert a döntése a hajlandóságának az állapotából következik. Az a fontos, hogy milyen hajlandósággal rendelkezik, mert az alapján fog dönteni ha döntésre lesz szüksége és a döntése alapján fog majd cselekedni, ha cselekvésre lesz szüksége.

    Itt a Földön, mindebből csak a cselekvést látjuk, észleljük, azt is csak akkor amikor megtörténik. Lehetséges, hogy valaki a születése pillanatától “olyan, hogy hajlamos az embeberek segítésére, gyógyítására“, de csak 20 éves korában jut el odáig, hogy úgy döntsön meggyógyít valakit és csak 30 éves korában lesz rá lehetősége, hogy meg is tegye. Itt a Földön IDŐ van. Ki kell várnunk, hogy a hajlandóságból cselekedet szülessen, hogy észlelni tudjuk, de bizony még ekkor is lehet, hogy tévedünk, mert a cselekedet megtévesztő is lehet, hiszen pl. lehet gyógyítani aljas indokból is, de ezt nem látjuk, érzékeljük, mert sem a döntést, sem a hajlandóság állapotát nem érzékeljük.

    Ha eldönthető lenne valakiről a hajlandósága, akkor lehetne tudni, hogy
    milyen állapotban van a lelke mélyén.

    Teljesen más lenne, ha “nem lenne idő“. Ha nem kellene “várni a cselekedet megtörténtére“. Akkor már a születése pillanatában tudnánk egy emberről, hogy mit fog dönteni az élete “folyamán” és miket fog cselekedni, vagyis már a születése pillanatában tudnánk, hogy “milyen ember“.

    Idő

    Megérkeztünk, a Teremtés, a kísértés és a bűnbeesés kifejtésének a végére. Egyetlen láncszem hiányzik még, amire most Fény derül. Miért nem szükséges az Istenek számára hogy az ember, Ádám és Éva megkísértésére sor kerüljön, miért nem szükséges, hogy az ember, Ádám és Éva döntsön és cselekedjen ahhoz, hogy az Istenek eldönthessék, hogy az ember, Ádám és Éva:

    BŰNTELEN VAGY BŰNÖS?

     

     

    Ugyanakkor, ha mindez nem szükséges, akkor miért volt mégis megkísértés, miért volt bűnbeesés, miért van a földi élet, miért van a karmikus Rend és az IDŐ?