Egy Facebook spirituális csoportban szólított meg, kérdezett tőlem Mária, ami után egy érdekes és gondolatokat ébresztő spirituális beszélgetés lett közöttünk.
Ebből a beszélgetésből szerkesztek most ide, néhány gondolatot.
Spirituális beszélgetés
Kedves László! Nagyon tetszik az AsztrálFény® oldala, most jutottam odáig, hogy átolvastam. Sok kérdés fogalmazódott meg bennem. Jól értem, az angyalok, mint Mihály arkangyal, vagy Metatron, vagy Sandalfon, Rafael, Ők mind elsőd Istenek (vagy elsőd szellemek, erről a Biblia is ír Elsőd Szellemekként említik Őket). Ők bűntelen Istenek?
Kedves Mária! Köszönöm a vélenyed! Ha legalább egy embernek hasznos és segítő az információ, már megéri megosztani. Az jó ha vannak kérdéseid, bizonyára előbb vagy utóbb a válaszaid is meglesznek. Több féle, kisebb-nagyobb mértékben eltérő tanítás létezik, az általam elfogadott és vallott a “józan észen” alapul. Azért kaptuk az intellektust, hogy használjuk is, főképpen manapság a Vízöntő korban, amikor az “érteni és tudni” az alap irányvonal.
Az Arkangyalok, angyalok. Az Istenek, istenek, az Emberek pedig emberek. Nem összekeverendők. Az angyalok a szellemi hierarchia legalsó fokán állnak, felettük az Emberek és még feljebb az Istenek állnak. Ez nem tévedés… Az Emberek magasabb szintű teremtmények mint az Angyalok.
Az Isteneket az Isteni Életsíkon teremtették, az Embereket az eggyel lejjebb lévő Kauzális Életsíkon és az Angyalokat pedig kettővel még lejjebb, az Asztrális Életsíkon. Az Angyalok kiemelt egyedeit csoportokba rendezték és felemelték eggyel feljebb, a Mentális Életsíkra, ahol a bukott Emberek tartózkodnak. Őket nevezzük Arkangyaloknak, pontosabban a belőlül szervezett hármas angyalcsoportokat. (Valamint a Lucifert alkotó 7 angyalt is) A többi angyal egyedi feladatot kapott és lejjebb küldték őket a fizikai síkra.
Kedves László! A Lucifert alkotó Isten csoportokra gondol?
Kedves Mária! Nem a “Lucifert alkotó Istencsoportokra” gondoltam, mivel ilyen csoportok nincsenek, de legalábbis nem tudok róla, hogy vannak. Egy, Sátán nevű Istencsoport van (8 Elsőd Isten alkotja) és egy, Lucifer nevű Angyalcsoport van (7 angyal alkotja). A kettő nem ugyanaz.
Erről bővebben is olvashatsz a TEREMTÉSTÖRTÉNET II. – LÉTSÍKOK írásomban is.
Karmikus megközelítés
Kedves László! Nagyon érdekesek a tanításai, és hallgattam két léleklátást is Öntől felvételről, amiben sok mindent nem értettem. Van akinek nincs karmája, nem kell szenvednie, bűnhődnie a karma, életfeladatából kifolyólag, és minden lehetséges, és az Égi Vezetője küld neki egy férfit lehetőségként, hogy öröme legyen és reménye, akkor miért nős férfit küld, aki becsapja, elhagyja, megalázza? Lehetséges, hogy egy Égi Vezető (angyal, vagy szellemi vezető) ezt nem tudja, nem látja, olyan tudatlan, mint mi emberek? Ami még rosszabb, szándékosan akarta bántani a védencét?
Kedves Mária! Örülök, hogy érdekesnek és remélem elgondolkoztatónak tartod az olvasottakat. Válaszként, röviden néhány spirituális, karmikus alapszabály:
Kissé másképpen fogalmazva az előző három alapszabály:
Kedves László! A Szeret és az Igazságosság a legfontosabb a hitem szerint. Van hamis információ, amivel valakit becsapnak, miért kell becsapni egy embert? A hazugság, megtévesztés a katolikus vallás szerint bűn, de én nem a vallásom szerint tartom bűnnek, hanem az ember, a szeretet elleni bűnnek tartom. Valaki biztos másképpen hiszi, és tudja, én elfogadom mindenki nézetét.
Kedves Mária! Tudom, nehéz megérteni és felfogni, hogy adott esetben miért lehet szükség akár a Szellemi Vezetők, Spirituális Vezetők vagy bárki más részéről, a látszólag “hamis” információkra.
A válasz a kérdésedre ott van az előző hozzászólásomban.
Mert arra van szüksége!
Láttad a Mátrix címü filmet? Javaslom megnézésre, csodálatos spirituális mondanivalói vannak. A filmben Neo a “kiválasztott“, azonban túl feszült a fellelőség súlya latt, képtelen megfelelni a feladatának. Ezért elküldik az Adeptushoz, hogy az majd megerősíti a hitében, hiszen az Adeptus bölcs és mindent tudó, ha ő is azt mondja, hogy Neo a kiválasztott, akkor Neo biztosan elhiszi majd magáról.
Az Adeptus azonban, Neo kérdésére kijelenti: “Sajnos nem te vagy a kiválasztott!“. (Habár az Adeptus nagyon jól tudja, hogy Neo a kiválasztott, de azt is tudja, hogy Neonak azt “KELL” hallania, hogy nem ő az.)
Neo meg is nyugszik, felszabadul a fellelőség súlya alól és “mellékesen“, lazán és könnyedén megmenti a Világot, vagyis elvégzi a “kiválasztott” feladatát.
A szeretet elleni bűn lenne a hazugság? Akkor szinte minden szülő bűnüzik a gyermeke szeretete ellen, hiszen hazudik a gyermekének. Vagy talán igaz az, hogy a nyuszi hozza a húsvéti tojást és a Télapó a kéményen keresztül hozza az ajándékokat? Ezer meg ezer hazugságot mondunk éppen a szeretetünknél fogva.
Minden ami történik velünk, azért történik, hogy a történésekre válaszul, döntéseket hozzunk létre, hiszen ez maga a Karma! Az vagy amiképpen döntesz! Az is a saját döntésed, hogy az igazságot fontosnak tartod, de ahhoz, hogy ez valós döntés lehessen és megtapasztalhasd, hazugságra van szükséged, hogy dönthess róla, mert különben nem tudod, csak “gondolod” azt, hogyan fogsz dönteni.
Hiába gondolod (elméletben), hogy a vizet választod a pálinka helyett, amig eléd nem teszik mindkettőt és tanubizonyságát nem adod a választásodnak. Aztán vannak akik a vizet választják és Üdvözülnek és vannak akik döbbenten ugyan, de a pálinkát választják (bár előtte megesküdtek volna rá, hogy a vizet fogják választani) és elkárhoznak.
Kedves László! Köszönöm szépen, hogy ilyen bőven kifejtette és fáradozott a válasszal nekem!
Kedves Mária! Én köszönöm a kérdéseket, amikre megfogalmazhattam a válaszaimat. Valójában “nekem volt szükségem a segítségedre“, hiszen a kérdéseid nélkül, nem fogalmaztam volna meg a válaszokat sem. Ezért kaptam (általad) meg azokat a kérdéseket, amiknek a megkapására szükségem volt. Hiszen velem is csak az történik meg, aminek a megtörténtére szükségem van.
Tudod.. nincs kivétel!
Egy spirituális gondolkozású embert lehetetlenség megbántani, mivel tudja, hogy csak olyasmi történhet vele, aminek a megtörténtére szüksége van. Márpedig ha valaki segít neki abban, hogy megtörténjen vele az aminek meg kell vele történnie, akkor inkább hálával tartozik mintsem megbántódással!
Felmentés egy bűn alól, lehetséges?
László, ha az történik mindenkivel aminek történnie kell, akkor az összes gonoszságot fel lehet menteni a világon? Ha egy férfi elszereti valakinek a feleségét (az történt vele, amire szüksége volt), a másik embernek árt, stb … Én valakit letiltottam a Facebookon, mert megsértődtem a viselkedése miatt, azt oldjam fel, hiszen azt tette amire szükségem van? Bocsánat, hogy kérdezem, de akkor nem szabad akaratból zaklatott engem hanem mert arra volt szükségem, azért viselkedett úgy? Ne haragudj, de nekem ez tényleg nem tűnik egyértelműnek.
Kedves Mária, felvetésed megértése a Karma lapvető mibenlétére világíthat rá. Bontsuk kettő felé:
Fizikai, cselekménycentrikus megközelítés
Ha fizikai szemmel tekintünk a kérdéskörre akkor az általánosságban ismert földi törvények az irányadók, amiket egy-egy adott közösség erkölcsi és jogi szabályrendszerei alkotnak. Ami az egyik közösségben elfogadott és dicsérendő az lehet, hogy egy másik közösségben bűnnek számító és büntetendő. Egyértelmű, hogy ha például valakinek ellopják az autóját, akkor a tolvaj elköveti a lopás bűnét és ez egyáltalán nem öröm és szükségszerű annak akitől ellopja. A tolvaj büntetetendő, a károsult pedig jogosan kérheti a kára megtérítését. Bár az is lehet, hogy a lopást a tolvajbanda örömmel nyugtázza és megdicséri, sőt ünnepli, vagy akár ki is tünteti, a sikeres lopást végző bandatagot. Idővel ez a cselekedet akár felejtődhet, elévülhet vagy ha elfogás és pl. pénz vagy börtönbüntetés követi, akkor ezáltal “jóvátételeződhet”, aminek a megitélése ismételten erősen függ attól, hogy a károsult, a bíróság vagy éppen a bandatagok szemszögéből vizsgáljuk-e meg.
A fizikai megközelítés cselekménycentrikus.
Azt vizsgálja, hogy mi történik!
Főképen az számít, amit az 5 fizikai érzékszervünkkel érzékelni tudunk. Ellopta? Igen, láttuk. Eltörte? Igen, éreztük! Kiabált? Igen, hallottuk! Azt, hogy ami történt, az miért történt, mi volt az indíték, mi volt a motiváció, az már kevésbé számít. Persze lehet hivatkozni adott esetben szükséghelyzetre, önvédelemre, ijedtségre, megállapíthatnak figyelmetlenséget, felelőtlenséget vagy találhatnak motivációt nyereségvágyra, segítőkészségre, de alapvetően az számít, hogy: Mi történt, mit cselekedett az ember?
Az objektív cselekedetekkel szemben a szubjektív indíték nehezen vagy sok esetben egyáltalán nem állapítható meg. Hiszen ennek a megállapításához objektív információk szükségesek. Pszichológusok, hazugságvizsgálatok, tanuk (akik szintén hazudhatnak) esetleg korrupt egyéb résztvevők nagy mértékben nehezítik a tökéletes objektívitást, de még magának a cselekedetnek a megítélését is, ami feltétele a jó “ítélethozatalnak“.
Spirituális, állapotcentrikus megközelítés
Ha spirituális szemmel tekintünk a kérdéskörre, akkor nagy mértékben másként alakulnak a megítélések és a következmények. Az egyik legfontosabb szempont, hogy ha a Karma szemszögéből vizsgálódunk, ha spirituálisan értékelünk eseményeket, akor nem számít az, hogy mit cselekedtünk! Igen, jól írtam! Teljesen mindegy, hogy egy ember mit cselekszik fizikai szintű cselekedetként. Mivel a cselekedet nem számít! Legalábbis a fizikai cselekedet. Ugyanis spirituális szempontból a cselekedet nem más, mint egy “cselekvési szándék” megnyilvánulása. Ha pedig megvan a szándék, akkor az már vizsgálható spirituális és karmikus szempontból és teljesen mindegy, hogy milyen cselekvési formában nyilvánul meg, mivel a cselekedet csupán csak a következménye egy egyébként már meglévő cselekvési szándéknak.
Ha kigondoltad, az olyan, mintha már meg is cselekedted volna!
A spirituális megközelítés állapotcentrikus.
Azt vizsgálja, hogy miért történik!
Ezt gondoljuk át újra!
Ahogyan a történéseket fizikai szempontból a fizikai érzékszerveink által nyújtott információk alapján vizsgáljuk, ugyanígy spirituális szempontból a spirituális érzékszerveink által nyújtott információk alapján kell vizsgálnunk. Ez pedig a lélek által felügyelt harmadik szemünk, az intuíciónk, a megérzésünk, a lelkiismeretünk, a “szivünk szava“.
Ezek egyike sem objektív, hanem személyes, szubjektív információkat adó. Ráadásul, meglehetősen pontatlan, legalábbis egy Isten vagy Karma Ura értékítéletéhez hasonlítva. Ezért is mondja a Szentírás: “Ne ítélj!” Mivel a spirituális ítálethez kevés a földi ember meglévő spirituális értékítélő képessége.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy:
A Menyben nincsenek cselekedetek!
- A Mennyben Ideák, Elvek, gondolatok vannak (amik megnyilvánulhatnak a fizikai síkon cselekedetekben),
- Az Asztrális síkon meg érzelmek, színek és formák vannak, (amik inspirálhatnak gondolatokat és a gondolatok alapján megnyilvánuló fizikai cselekedeteket).
- A fiziaki síkon pedig vannak a cselekedetek, amik az érzelmek által motivált gondolatok megnyilvánulásai.
Mivel minden cselekedet kiindulási alapja a cselekedet megtörténtét kezdeményező gondolat, ami pedig függ a gondolatot inspiráló “lélektulajdonság” állapotától, így aki ismeri egy ember lélektulajdonság állapotát, tudja, hogy milyen cselekedeteket hajthat végre az általa ispirált saját gondolati döntések eredményeként és ítéletet alkothat az adott emberről anélkül, hogy az bármilyen cselekedettel kinyilvánítaná az egyébként meglévő lélektulajdonságát.
Az Istenek, Krisztus, a Karma Urai és a hozzájuk hasonlók pedig éppen ezen ismeretek birtokában vannak, így számukra lehetséges és engedélyezett az “ítélet“, mivel tudják, hogy miről és miért alkotnak ítéletet.
Ez esetben jogos lehet a kérdés, hogy miért van szükség mégis a földi világra és a cselekedetekre?
Erre a kérdésre is szívesen leírom a választ, ha megkérdezed.
Bűn vagy nem bűn? Megbocsájtható vagy nem?
Ezek után, térjünk vissza a felvetésedhez!
“Egy férfi elszereti valakinek a feleségét.” Vagy bármi más, esemény, cselekedet történik kettő ember között. Egy tolvaj, ellopja valakinek az autóját. Egy gyilkos megöli a szomszédját. Vagy bármi más történik…
Ismét ketté kell választanunk az eseményeket!
Aki cselekszi!
Azt már tudjuk az előzőekből, hogy spirituális megítélés szempontjából teljesen mindegy, hogy mit cselekszik valaki. Így nincs sem bűnös cselekedet, sem bűntelen cselekedet, legalábbis nem olyan, ami bármit is számítana spirituális szempontból.
Nincs tévedés!
Teljesen mindegy, hogy elszereti-e valaki egy másik ember házastársát, ellopja-e valaki más autóját, megöli-e a szomszédját, vagy bárki mást. Senki nem fogja megkérdezni vagy számon kérni a Mennyben, hogy: Mit tettél?
Azt azonban már számon kérik, hogy:
“Miért tetted?“
(Valójában még ezt sem kérik számon, csak azt nézik, hogy “milyen lélekállapotú vagy”, de ez megint egy újabb kérdés/kifejtés témája lehetne.)
Tehát az számít, hogy miért tettük amit tettünk. Az nagyon fontos, hogy ebben az esetben nincs részrehajlás, nincs szubjektivitás, nincs elévülés, nincs bűnbocsánat vagy bármi kétséget okozható tényező.
Az egyetlen dolog ami számít, hogy az a lélekállapot ami inspirálta az adott cselekedetet létrehozó döntést, alkalmas-e az Örök Életben való léthez vagy nem?
Ha az adott cselekedetet olyan lélekállapot inspirálta ami alkalmatlan az Örök Életben való léthez akkor “bűnös cselekedetről” beszélhetünk, ha azonban az inspiráló lélekállapot alkalmas az Örök Életben való léthez akkor “bocsánatos bűnről“, pontosabban fogalmazva “helyes cselekedetről” vagy másképpen fogalmazva “Üdvözítő cselekedetről” beszélhetünk.
Így a kérdésedre válaszolva, nem lehet az összes gonoszságot felmenteni. A gonoszság egyébként sem cselekedet ha nem maga a lélekállapot egyik formája. Csak azt a “gonoszságot” lehet felmenteni ami valójában csak hibás ismeretekből származó valakik által gonoszságnak nevezett motiváció, de valójában egy Üdvözítő cselekedetet isnspiráló “gonoszság“.
Ez azt is jelenti, hogy ember nem képes eldönteni egy adott cselekedetről, hogy az spirituális szempontból helyes-e avagy helytelen-e annak a részére aki cselekszi.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Akivel cselekszi!
Azt már tudjuk az előzőekből, hogy spirituális megítélés szempontjából mindenkivel, minden esetben az történik, aminek a megtörtétére szüksége van. Így nincs szükségtelen történés, legalábbis nem olyan, ami spirituális szempontból szükségtelen lenne.
Nincs tévedés!
Teljesen mindegy, hogy egy ember házastársát elszereti-e valaki, egy ember autóját ellopja-e valaki, megöl-e valakit a szomszédja, vagy bármi más történik-e valakivel. Ha megtörtént, akkor azért történt meg, mert annak akivel megtörtént, arra volt szüksége (spirituális és karmikus okok miatt), hogy megtörténjen vele. Nem számít (spirituális szempontból), hogy mi történik egy emberrel, mivel bármi történik vele, az neki (spirituális szempontból) jó, hogy megtörtént vele. Ha nem lenne neki jó vagy szükséges, akkor nem történt volna meg vele. Senki nem fogja megkérdezni vagy számon kérni tőle, vagy foglalkozni vele a Mennyben, hogy: Mi történt veled?
Az azonban már nagyon is számít és
pontosan számon kérik, hogy:
“Miként döntöttél?“
(az után, miután megtörtént veled valami).
Amikor pedig döntöttél, azonnal átlépsz az “aki cselekszi” csoportba, hiszen a döntés már egy cselekedet, függetlenül attól, hogy követi-e fizikai szintű megnyilvánulás.
Ez egy karmikus, spirituális eseménysor:
Jól látható, hogy azért történnek velünk dolgok, hogy a történésekre válaszul döntéseket hozhassunk. A döntéseinknek megfelelően, újabb dolgok történnek velünk, hogy ezekre újabb döntéseket hozhassunk. Olyan történések történnek velünk, amik egyrész válaszok a döntéseinkre, másrészt olyanok, amelyek karmikus, spirituális szempontból szükséges döntésszituációkat teremtenek számunkra.
Bármi is történik velem, annak kettő oka lehet:
Azt kérdezted Marika: “Én valakit letiltottam a Facebookon, mert megsértődtem a viselkedése miatt, azt oldjam fel, hiszen azt tette amire szükségem van?”
Nos, remélem már egyértelműbb a válasz, spirituális szempontból. Igen, azt tette amire neked szükséged volt, ahhoz, hogy megfelelő döntésszituációba kerülhess, bár bizonyára nem ebből az okból tette, hiszen valószínű, hogy ilyesmi nemigen járhatott a fejében, amikor azt tette amit tett. Te pedig döntöttél és cselekedtél. Ezzel máris egy új helyzet állt elő, hiszen a döntésed és a cselekedeted egy újabb döntéshelyzetet hozott létre amire neked és a másik félnek is szüksége volt. Ezután mindketten újra döntöttetek és így tovább…
Aki most ezeket a gondolatokat olvassa, azért olvassa, mert erre van szüksége, hogy olvassa. Mégpedig azért, mert ez után, az olvasottak hatására, döntéseket hozhat. Ez a karma!
Ha valami megtörtént veled, akkor az azért történt meg veled, mert arra volt szükséged, hogy megtörténjen veled. Ezért történhetett meg, ugyanis véletlenül vagy feleslegesen, semmi nem történik, másképpen fogalmazva:
Minden okkal és céllal történik.
(Legalábbis spirituális és karmikus szempontból.)
Minden történést mi magunk “vonzunk be“, “mi váltunk ki“. Amint elkezdesz gondolkodni és az elmédben döntéseket hozni, véleményeket formálni, ezeknek a döntéseknek KÖVETKEZMÉNYEI lesznek, amiket a döntéseiddel bevonzol. Amikor például valaki disznóságokat írt neked, akkor az azért történt “a te spirituális szempontodból“, mert a spirituális fejlődésed érdekében arra volt szükséged, hogy valaki disznóságokat írjon neked. Isten azért engedte meg, hogy valaki disznóságokat írjon neked, sőt lehet, nem megengedte, hanem azért “utasított” erre valakit, mert erre volt szükség ahhoz, hogy inspiráljon téged a helyes karmikus döntésre. Ez után te döntöttél, jelen esetben úgy, hogy letiltottad őt. Lehetséges, hogy ez helyes döntés volt a karmikus fejlődésed szempontjából, lehet, hogy nem volt helyes döntés. Ezt majd a Karma Urai elmondják neked amikor a földi halálod után elébük járulsz.
Mindezek alapján, adott esetben, például az illető iránti hála helyesebb spirituális szempontból, mintsem például a sértődés, hiszen a disznóságaival SEGÍTETTE a karmikus utadat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy helytelen döntés volt a letiltása!
Karmacsinálás…
“László, ha mindenki, mindig azt csinálja amit csinálnia kell, akkor senki, soha nem csinál karmát, mindenki helyesen cselekszik?“
“Marika, ebben a mondatodban keverednek a fogalmak. Javaslom bontsuk fel és nézzük meg részleteiben, úgy könnyebben érthető lesz.
1. Nem csinálja mindíg, mindenki azt amit “csinálnia kell“. Hiszen az emberek a saját, szabad akaratukból döntenek és ennek, vagy egyéb körülményeknek megfelelően cselekszenek. Hiába “kellene” például pihenned, ha te úgy döntesz, hogy dolgozni fogsz és dolgozol. Az, hogy a döntésed és a cselekedeted spirituális / karmikus szempontból helyes-e, vagyis közelebb visz-e az Üdvözüléshez vagy sem, az most nem lényeges. Döntesz és cselekszel úgy, ahogyan akarsz vagy ahogyan a körülményeknek megfelelő.
2. Mindíg, mindenkivel az történik, aminek a megtörténtére szüksége van. Hiszen, minden velünk történés, egy számunkra szükséges döntéshelyzeti szituáció
Ez a két “szabály“, egymás mellett, egymással párhuzamosan működik. Vagyis, mindkettő érvényes.
A Karma Urainak a feladata, hogy e két szabályt szinkronizálják!
Itt folytatjuk hamarosan …