Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből, ezáltal bűnbe esett és kiűzetésre került az Édenből. Ennyit szinte mindenki tud erről a bűnbeesésről, de vajon van még amit tudni érdemes róla? Van bizony, nem is kevés. Sőt! Sok olyan információ van, amit csak nagyon kevesen tudnak vagy gondolnak végig. Ezért sokan nem is értik igazán a bűnbeesés miértjét, mibenlétét, jelentőségét és tanulságait. Mélyedjünk most kicsit bele, vizsgáljuk meg alaposabban.

Azon is érdemes elgondolkodnod, hogy a Teremtéstörténetet és általában az “eseményleíró” spirituális tanításokat kétféleképpen lehet olvasnod, értékelned. Az egyik az “Így történt” szemlélet. Elolvasod mint egy történet leírást, hogy megismerd, mi történt, mikor történt, ki és mit csinált? Nagyon sokan csak így tekintenek ezekre a tanításokra és ezzel bizony nagy hibát követnek el, mert a lényeg helyett a lényegtelenre figyelnek. Azzal foglalkoznak, hogy “mi történt“, pedig a legtöbb esetben ez egyáltalán nem fontos. Bár lehet érdekes, mint pl. a story magazin…

Miért történt úgy, ahogyan történt? Mit tanít számomra, mit tanulhatok általa? Milyen következtetésekre juthatok, ha úgy történt? Ezek az igazán fontos kérdések. Ha erre figyelsz, akkor “Kinyílik ki a szemed a látásra és a kinyílik a füled a hallásra“. Igen, lehet érdekes pl. az, hogy mi történt az Édenben, de ha csak olvasod és nem tanulsz belőle, akkor lehet jobban jársz ha veszel az újságosnál egy Blikket.

Olyan ez, mint amikor elmeséled valakinek a róka és a holló meséjét (ugye ismered) és aki hallgatja csak azt jegyzi meg belőle, hogy “a róka tud beszélni“. Vagy ahogyan a bölcselet mondja:

Balga ember az aki az ujjat nézi, amikor az a Holdra mutat!

Ezért most nem csak azt írom le, hogy mi történt és hogyan történt, hanem azt is, milyen tanulságokat, ismereteket, összefüggéseket fedezhetünk még fel a történések mögött.

Mielőtt belekezdenék, javaslom olvasd el az Az Ember bűnbeesése I. részt, amit a Teremtéstörténet II. írásomban találhatsz meg. Most az ott elkezdett kifejtést folytatom.

Az Ember bűnbeesése – II.

Először nézzük a legáltalánosabban ismert, alapverziót: “Isten megteremtette Ádámot, majd Évát és az Édenbe helyezte őket. Ezután mondta nekik, hogy a Kert egyik fájának, a Tudás fájának a gyümölcséből tilos enniük. A ravasz kígyó azonban rávette őket, hogy egyenek a belőle. Ádám és Éva evett is és ezzel megszegte Isten parancsolatát. Ezzel bűnt követett el és büntetésül Évával együtt, el kellett hagyniuk az Édent.” – röviden ennyi…

A mondanivaló első lényeges eleme már ebben is benne van és ha nem fejtegetnénk tovább, már akkor is sok erkölcsi tanulságot levonhatunk belőle: Ádám és Éva, Istennek köszönhetik a születésüket, a létüket és csodálatos életüket a Paradicsomban. Isten kért tőlük valamit de ők nem tartották be Isten kérését. Szófogadás, tisztelet, hála, megbízhatóság, … Sajnos a mai világban a 2020-as években itt a Földön is egyre kevéssé ismert fogalmak, akkor, ott, ők is fittyet hánytak rá. Meg is lett a következménye. Ádám és Éva története figyelmeztetés lehetne a mai kor emberei számára. Már akkor is ha csak ennyit olvasunk ki belőle.

Most menjünk tovább és nézzük meg alaposabban -a teljességet még ígysem elérve- miket olvashatunk még ki az eddigi rövid eseményekből. Maradjuk Ádám és Éva cselekedetei megközelítésben, és majd a következő, Az Ember bűnbeesése III. részben ezen még csavarintunk egy nagyot, hogy még teljesebb lehessen a kép.

Ádám és Éva cselekedetei

Az Elsőd Istenek megteremtették az Embert és az Édenben életre keltették.

Azt már tudjuk, hogy nem egyet hanem több milliárd Embert teremtettek és Ádám és Éva sem két ember, hanem egy Ember két Duálfele. És azt is tudjuk, hogy az Ember teremtésének a célja, hogy legyenek olyan, nem Isten teremtmények akikre fontos feladat és jövő vár, a bukott Istenek megváltásának a segítése és az Örök Élet. Ehhez a feladathoz és ehhez a jövőhöz olyan teremtmények, olyan Emberek kellenek akik alkalmasak erre. Megbízhatóak, becsületesek, bátrak, híthűek, következetesek, tisztelettudóak, stb… Annak érdekében, hogy a teremtett Emberek szétválogathatók legyenek “alkalmas” és “nem alkalmas” emberekre, próbára kellett öket tenni.

Ez teljesen egyszerű és természetes. Gondolj csak bele, a mai, földi világban. Szeretnének egy űrhajós csapatot, aki elrepül a Marsra és kutatásokat végez ott. Van 100 jelentkező, de nem biztos, hogy mindegyikük alkalmas az űrhajózási feladatra, ezért vizsgálják, tesztelik, vizsgáztatják őket. Lesznek akik alkalmasak, lesznek akik csak továbbképzés után alkalmasak és lesznek akik alkalmatlanok a feladatra. Kell a próba, a teszt. Nézzük, hogyan történt ez a paradicsomban:

Tiltás

És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Azonnal láthatod, hogy nem állította nehéz feladat elé Isten Törvénye az Embert. Eltilthatta volna sok dologtól, sok különböző tevékenységtől, de nem tette, csupán egyetlen ponton, egyetlen fánál adott tiltást. Sőt, még bíztatta is, hogy bátran tegyen bármit, kedve szerint. Csak egyetlen fánál, egyetlen aprócska ponton tartson be törvényt. Óh, ha ma itt a Földön ilyen jó és könnyű dolgunk lenne! Bármit szabad volna csak egyet, pl. cigarettára rágyujtani nem. Ott, akkor csak egy dolgot kellett betartania az Embernek. Ne egyen az Éden egyik fájának gyümölcséből. Ráadásul még azt is elárulta Isten az Embernek, hogy mi a tétje a tiltásnak: Ha megszegi, akkor meg kell halnia.

Tiszta beszéd, mondhatnánk, “ebből még a hülye is ért“. Így is történt, az Emberek 2/3-a esetében. Az egy harmadnak azonban “nem volt ennyi esze” és evett a gyümölcsből. Nem is akárhogyan, de erről bővebben, majd pár sorral lejjebb.

Beláthatjuk, hogy az életünkben sohasem kapunk olyan hatalmas feladatot, próbatételt amit képtelenek lennénk megoldani. Erre már a kezdetekkor is ügyelt a Teremtő. Az viszont tény, hogy a feladat, mindig testreszabott és kényes tulajdonságunkat érintő. Annak ismeretében, hogy sok Ádám és Éva páros volt a Paradicsomban valamint sok fa, könnyen rájöhetünk, hogy nem mindegyiküknek a “tudás fája” volt a tiltott fa. Minden egyes Ember személyre szóló “fát” kapott tiltásként. Ahogyan itt a Földön is különbözőek vagyunk és különböző, személyre szabott próbatételeken keresztül bizonyíthatjuk a rátermetségünket úgy a Paradicsomban is, minden Ember a személyére szabott minőségű és nehézségű próbatételen mutathatta meg, hogy alkalmas-e vagy nem az Örök Életre? Ez egyben azt is jelenti, hogy “senki sem csúszhat át a rostán“. Valamint azt is, hogy felesleges a másik ember hibáit kutatni ahelyett, hogy a sajátunkat igyekeznénk kijavítani, hiszen “minden ember a saját keresztjét cipeli“.

Az Ember kapott egy minőségében is és nehézségi fokában is a személyére optimalizált feladatot.

Kísértés

A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

A Teremtő Isten utasítására, Sátán egy kígyó képében megjelent és egy hazug mondattal kérdést tett fel Évának. Látszólag egyszerű eset, de nézzük csak meg jobban! Miért kígyó és miért Évát és miért hazudott? Hiba lenne könnyedén tovasiklani ezen az “apró” történésen. Már csak azért is, mert ahogyan az első megkisértés történt az Édenben, úgyanúgy történnek napjainkban is a próbatételek, itt a Földön. Tanuljunk belőle!

Miért a kígyó?

A kígyó feladata volt, hogy próbára tegye az Embert. Pontosabban Sátáné, aki kígyó formájában végezte el ezt a feladatot. Ezzel utalva arra, hogy a próbatételek, kísértések, karmikus, és spirituális nehézségek mindig “kigyó formájában” érkeznek hozzánk. A kígyó “bölcs, a titkos tanok és kincsek őrzője“. Bejutni a kiválasztottak közé, csak rajta keresztül lehet. Csendben, szinte észrevétlenül érkezik, a környezetébe beolvadva, a legváratlanabb pillanatokban bukkanhat elénk, és érzelmek nélkül lecsapva, halálosan megsebesíti azt aki nincs kellően felkészülve. Éva sem számíthatott arra, hogy egyszer csak megjelenik előtte. A mai, földi ember sem tudhatja, hogy a mindennapjaiban mikor bukkan elő egy “kígyó“, hogy próbatétel elé állítsa. Nem lehet, hirtelen felkészülni és a felbukkanása pillanatában kivédeni a támadását. Csak az állja ki a próbát, csak az éli túl a támadását, aki minden pillanatban felkészült állapotban van. Ezt csak az tudja megvalósítani, akinek nem kell felkészülnie, mert alapból olyan, hogy hatástalan nála a kígyó marása.erről bővebben majd a III. részben írok.

Miért Évát?

Mert csak Évánál volt esélye, Ádám a fejére taposott volna. Jusson eszünkbe, hogy Éva és Ádám, egy ember yin és jang duálfele. Ugyanígy bennünk, földi emberekben is megvan kicsiben Éva yin, lelki tulajdonsága és Ádám jang, szellemi tulajdonsága. Mindegyikünkben van egy nőies érzelmes tulajdonságrész és egy férfias tetleges tulajdonságrész. A megkísérthető vágyak, mindig a nőies részben vannak. A klasszikus házaspároknál, a nő vágyait a férfi elégíti ki. Az Édenben, az ott lévő Emberekben is így volt, így van ez. A yin rész a befogadó, a vágyakozó, az érzelmes akire hatni lehet csábításokkal. Ádám pedig a végrehajtója annak amit Éva inspirál neki. Tudod: “A fej a férfi, de a nyak a nő. A fej pedig arra fordul amerre a nyak fordítja.” Sátán pontosan tudta ezt és meg se próbálta Ádámot, a férfias részt megkísérteni, mert Ádám csak Évára hallgat. Helyette Évához, az Ember nőies aspektusához fordult és őt szólította meg. Tanulság ez a mai kor földi emberének is: A kísértések és próbatételek mindig a vágyainkon, az érzelmes részünkön keresztül érnek el hozzánk.

Miért hazudott?

Egyszerű pszichológia. Így könnyedén Éva bizalmába tudott férkőzni. Attól sem kellett félnie, hogy lebukik, hiszen az “ész, Ádámnál van“. A nőies részünk nem gondolkodik, érzelmi, intuitív alapon dönt. Ha a kígyó nyíltan felszólítja Évát, hogy egyen a gyömölcsből, Éva megrettent vona és ellenkezéssel válaszol: Azt nem szabad! Ezért Sátán cselhez folyamodott és olyat kérdezett amire Éva azt gondolhatta: “Ó, te kis butus, nem is azt mondta, én jobban tudom. Mit árthat nekem ez a kígyó, ha még azt sem tudja, mit mondott Isten?” Ezzel a kígyó számára egy kiváló pozició keletkezett a további párbeszédhez amiben Éva magabiztosabb helyzetben érezhette magát, nem tudva, hogy a kígyó lassú, bekerítő cselszövésének áldozatává válhat. Mint ahogyan van ez azóta is a kisértések esetében itt a Földön is. Sohase reméljük, hogy észrevesszük amikor egy kísértés vagy próbatétel kezdődik az életünkben, mert az olyan módon közelít, hogy inkább bizalmat és magabiztosságot eredményez bennünk. Balga az aki azt mondja: Majd én felismerem Sátán trükkjeit és észreveszem, ha próbálkozik. Ha egy építkezésen vagy ahol téglák hullhatnak a magasból a fejedre, nem elegendő a kezedben tartani a védősisakot, hogy majd gyorsana a fejedbe nyomd amikor esik a tégla. Fel kell azt a sisakot venni, és úgy közlekedni.

Bizalom építés

És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

Éva elkezdett csacsogni és a kígyó figyelmesen hallgatta. Éva pontosan tudta mit mondott Isten, mint ahogyan minden Ember pontosan tudja mit szabad és mit nem. Ha most megállsz az olvasásban és elgondolkodsz a dolgaidon és a tetteiden, miközben nem zavar közben senki sem, ráébredsz, hogy pontosan tudod melyik cselekedeted helyes és melyik helytelen.

Az életünben sohasem az a baj, hogy nem tudjuk mit kellene tennünk, hanem az, hogy
nem azt tesszük amit egyébként tudunk, hogy tennünk kellene.

A kígyó azzal, hogy hagyta Évát beszélni, egyrészt megbizonyosodott arról, hogy Éva tudja mi a helyes. Így ha Éva megszegi a szabáyt, nem mondhatja majd, hogy: “Nem tudtam!“. Másrészt, mint figyelmes és csendes hallgatóság, megerősítette Évában, hogy figyel rá és ha válaszol, a válasza megalapozott lesz.

Elbizonytalanítás

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

Elérkezett az a pont, amikor a kígyó már megtehette, hogy ellentmondjon Évának. Már kiépült Éva részéről a magabiztosság, a kígyó iránti bizalom. Tudta, hogy ebben a bizalmi viszonyban már nem támadásnak, hanem tanácsadásnak fogja érezni Éva a kígyó szavait. De a kígyó még ebben a helyzetben sem azt mondta, hogy mit tegyen Éva, hanem felvázolt számára egy lehetőséget, egy olyan lehetőséget, ami sok jóval kecsegtet és rossz következményei sincsenek. Nem mondta ki nyíltan, hogy Éva tegyen Isten parancsolata ellen, de elvetette a kétely magját Évában, miközben:

Meghagyta a szabad döntés lehetőségét Éva számára!

* A kísértés, a próbatétel sohasem nyílt konfrontációt kiváltva érkezik. Ha így tenne, könnyű lenne felismerni és tudatosan ellene tenni. Nem az a cél az Örök Életre alkalmasság állapotában, hogy tudatosan felismerjem: “Itt a próbatétel, most meg kell felelnem!“. Hanem az, hogy ha érkezik és észre sem veszem, akkor is helyesen cselekedjek, nem azért mert “tudom mi a helyes“, hanem azért mert “olyan vagyok aki helyesen cselekszik“.

* A kísértés, a próbatétel sohasem olyan képében érkezik aki idegen számomra és bizalmatlan vagyok vele szemben, hanem mindig hozzám közel álló, hovatovább általam szeretett, tisztelt, bizalmaba vett képében.

* A kísértés, a próbatétel alkalmával sohasem mondják meg számomra, hogy mit tegyek, de utalnak rá, előnyeit kecsegtetik, hátrányait tompítják, tagadják. Mindig meghagyják, hogy a saját, szabad akaratomból döntve mondjam ki amit gondolok és tegyem meg amit megteszek.

Pihenjünk meg kicsit. Lazítsunk, egy teljesen hétköznapi példával, hogy lásd, nem kell az Édenbe mennünk egy próbatételért. Persze egy csak egy egyszerű, játékos példa:

Megyek az autóval, viszem a Kedvesemet magammal. Késésben vagyunk. Pirosra vált a lámpa. Tudom, hogy a piros, tilos! Meg kell állnom!

* Azt mondja a Kedvesem: – “Siessünk, menj át a piroson, hogy időben odaérjünk!”
Nem próbatétel, mert határozott utasítás érkezett a szabályszegésre.

* Azt mondja a Kedvesem: – “Óh, úgy szeretnék időben odaérni!” – Meg is fordul a fejemben, hogy áthajtok a piroson, hogy gyorsabban haladjunk, de meglátom a rendőrt aki ott áll és figyel.
Nem próbatétel, mert értéktelen az a helyes cselekedet aminél tényező a tudat, hogy lebukhatok.

* Azt mondja a Kedvesem: – “Óh, úgy szeretnék időben odaérni!” – “Bízzunk benne, hogy odaérünk időben, igyekszem ahogyan csak lehetséges.” – válaszolom, szabályosan megállva a piros lámpánál.
Próbatétel, aminek helyesen viselkedve meg is feleltem, bár ez nem is jutott eszembe.

Önigazolás

És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.

Éva hallgatott az elbizonytalanító szavakra, bár tudta, hogy nem lenne szabad és tudta mi a helyes, azonban felmerült benne, hogy meg is szegheti a szabályokat. Ahhoz azonban, hogy ezt megtegye, megpróbálta “önigazolással” elcsendesíteni a lelkiismeretét. Elkezdte meggyőzni önmagát, hogy nem is olyan nagy baj ha megszegi a szabályokat. Sőt! Még jól is jöhet ki belőle. Helyes ha eszik a gyümölcsből, hiszen az szép és kívánatos.

Vedd észre, hogy innentől Sátán és a kígyó már tétlenül, “páholyból” nézte az eseményeket. Éva már elindította és tovább gerjesztette a bűnös cselekedetek sorozatát. Éva meggyőzte önmagát, hogy helyesen cselekszik ha megszegi a szabályokat, megszegte a szabályokat és Ádámot is rávette a szabályszegésre.

Ugyanígy működik ez itt a Földön is, a saját életünkben. Ha odafigyelsz a csábításra és nem hárítod el azonnal magadtól egy öngerjesztő folyamatba kerülhetsz bele. Megpróbálod meggyőzni önmagadat a hibás cselekedetek helyességéről, mentségeket, kifogásokat keresel, elköveted a hibákat és még továbbiakkal halmozhatod és másokat is belesodorhatsz.

A leghelyesebb, nem szóbaállni a gonosszal!

Éva ott követte el a legnagyobb hibát, hogy szóbaállt a kígyóval, de legalábbis nem fordult el tőle azonnal amikor az meghazudtolta Istent és azt állította, nem lesz baj ha Éva elköveti a bűnt. Persze sokan mondják, hogy: “Én okos vagyok, nem hagyom magam. Majd felismerem a bűnre csábítást és szembe szegülök vele. Tudok vitatkozni és meggyőzöm a gonoszt.

Két okból is helytelen ez a hozzáállás. Egyrész azért mert nagyon nehéz felismerni és tudatosítani a kísértést. Másrészt mert nagyon nehéz egy vitában észérveinkkel az érzelmeinkre hatni. Márpedig csak Ádám gondolkodik, Éva érzelmi alapon dönt. Ha pedig az érzelmeink meggyőződnek a saját intellektusunk nehéz helyzetbe kerül, mint ahogyan Ádám sem vitázott Évával. A kígyóval szembe szállt volna, de az akkor már csak külső szemlélője volt Ádám, Éva általi meggyőzésének.

Az első lehetőségét a bűntelenségre, Ádám és Éva elbukta azzal, hogy engedett a csábításnak és megszegte a szabályt. Azonban itt egy olyan ponthoz érkezett, ahonnan még lett volna visszaút. Ha ezután megszólítja Istent, bevallja mit tett és beismeri, hogy hibázott, valamint jó útra tér azzal, hogy fogadalmat tesz, hogy soha többet nem tér le a helyes ösvényről, jóvátehette volna az elkövetett hibáját.

Itt a Földön sem az a legnagyobb gond amikor valaki hibázik. Sokkal inkább az, amikor ezt nem látja be, nem teszi jóvá, hanem hallgat róla, megpróbálja eltusolni, sőt még tetézi is újabbakkal.

Titkolózás

És meghallák az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

Ádám és Éva (és a teremtett Emberek 1/3-a) nem élt az öszinte beismerés lehetőségével, sőt igyekezett eltitkolni a bűnét. Elbújdosott, nehogy számonkérhessék rajta tettét. Ádám nem volt “hülye“. Persze, hogy tisztában volt azzal, hogy hibát követett el, de megpróbálta eltitkolni, még a lehetőségét is igyekezett elkerülni, hogy kiderülhessen mit tett. Lapítot a bokorban mint a tolvaj ha rendőrt lát.

Ebből a helyzetből nagyon nehéz önmagunktól kimászni. Ha hibázol de azonnal beismered a hibádat az sokkal könnyebb mint titkolózni és később akarni elmondani. Akkor már jön a halogatás, az erőgyűjtés, majd ujabb halogatás. “Majd holnap elmondom… Most még nem, de majd mindjárt.. Még nem, de holnap biztosan…” Az idő meg könyörtelen, és gyorsan szaladnak a napok, hetek, hónapok és évek.

Ráadásul a titkolózás, önmarcangolást eredményezhet. Aki hibát követ el és eltitkolja az csak mások előtt titlolózik. Önmaga előtt képtelen. Tudja, hogy hibázott, de nem mondja ki. Hangosan nem. De önmagában emészti a bűnössége terhe. Jól jön ilyenkor egy külső segítség.

Lehetőség

Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

Isten pontosan tudta mi történt. Megtehette volna, hogy számonkéri Ádámon a bűnét. Ráolvashatta volna Ádám fejére, hogy mit tett. Azonban Isten nem ezt tette.

Az Ember kapott egy újabb lehetőséget!

Elöször a bűn elkövetése előtt volt lehetősége Ádámnak helyesen döntenie, de nem tette. Másodszor a bűn elkövetése után adódott lehetősége a bűn beismerésére, de nem tette. Isten ekkor egy újabb, harmadik lehetőséget kínált fel Ádám számára, hogy az feloldhassa bűnét.

Isten tudta, hogy Ádám mit tett és azt is tudta, hogy Ádám miért bújt el előle, mégis, csak annyit kérdezett:
Hol vagy?

Ekkor utoljára, lehetősége volt Ádámnak, hogy előlépjen és töredelmesen bevallja bűnösségét. A bűn büntetése nem csap le azonnal, Isten felkínál még egy utolsó lehetőséget. Ha Ádám figyel erre és él vele, következmények nélkül maradt volna bűnös cselekedete. Ha önmagától nem is volt ereje és bátorsága előbújni a rejtekéből és bevallania tettét, Isten e kegyes lehetősége kinyitotta előtte a kaput, hogy a késlekedése a titkolózása és a szégyenérzete ne tarthassa vissza a beismeréstől.

Vajon Ádám élt ezen utolsó lehetőséggel?

Hazugság

Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

Ádám nem élt az utolsó lehetőséggel sem amit Isten felajánlott neki, hogy bűnét jóvá tegye. Sőt! Tetézte azt egy újabb bűnnel! Hazudott! Hazudott annak, akinek az életét köszönheti.

A legtöbb esetben a bűn nem jár egyedül. Aki elkövet egy bűnt és elszalasztja a jóvátétel kínálkozó lehetőségeit, újabb bűnöket követ el. A megelőző bűnök eltusolására, a bűnök megismétlésére, újabbak elkövetésére támad egyre inkább lehetősége és vágya. Rá lehet szokni a bűnös életre és egyre inkább nehéz tőle szabadulni. Ezért bár sohase késő, a legjobb minél előbb a jó útra térni.

Édesapám is úgy tanította nekem: “Fiam, az első cigaretta büdös. A második is büdös. A harmadik már nem annyira és a negyedik már kifejezetten jól esik.

Itt a földi életünkben is érdemes odafigyelnünk arra, hogy ne halmozzuk a hibákat, ne engedjük elhatalmasodni önmagunkon a bűnös vágyakat, hanem igyekezzünk azokat gyökerestől kitépni, hogy még írmagja se maradjon. De erről még lesz a későbbiekben bővebben is szó.

A legnagyobb tragédia azonban még csak ezután következett!

Vádaskodás

És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

És monda az ember: Az asszony, akit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor Ádám már három lehetőséget is kapott, hogy beismerje vétkét és jóvátegye amit elkövetett, azonban Ő ezekkel a lehetőségekkel nem élve, még tetézte is a bűnt hazugsággal és azt mondhatnánk, hogy: “Most már nincs helye a lehetőségeknek, fejére kell olvasni a bűnös tetteit, számon kell kérni a cselekedeteit és meg kell vádolni a bűn elkövetésével.

Isten pontosan tudta, hogy mit tett Ádám és kijelenthette volna félreértést nem tűrve, hogy Ádám hibákat követett el. Mondhatta volna, hogy: “Tudom, hogy ettél a tiltott gyümölcsből és hazudsz nekem!“. Azonban Isten ismét kimutatta könyörületességét és bizalmát.

Nem vádolta meg Ádámot a bűnös cselekedetek elkövetésével. Helyete kérdéseket tett fel, melyekben ugyan határozottan célzott arra, hogy van sejtése a történtek mibenlétéről, de nyitva hagyta a lehetőség kapuját, hogy Ádám viszakozhasson és egyúttal próba elé állította Ádámot, hogy vajon elmélyíti-e bűnismétléssel a hazugságát.

Ádám előtt két lehetőség is állt:

  • Ráébredve, hogy lebukott, a bűnét beismerve, kérhetett volna bűnbocsánatot Istentől.
  • Megtehette volna azt is, hogy vakon kitart a hazugsága mellett és továbbra is tagadja bűnösségét.
  • Te melyiket választottad volna?

    Manapság úgy mondanánk, nem volt harmadik lehetőség mert
    ettől lejjebb már nem sűllyedhetett volna az Ember“.

    Nem így tett Ádám. Nem kért bocsánatot, de nem is tartott ki a hazugsága mellett.
    Taktikát változtatott. Még mélyebbre sűllyedt a bűnben!

    MEGVÁDOLTA ISTENT A BŰNNEL!

    Azt gondolhatnánk, hogy Ádám már olyan mélyre sűllyedt a bűnben, ahonnan már nincs lejjebb. Engedetlen volt, titkolózott, hazudott, megbízhatatlannnak bizonyult, hálátlan volt azzal akinek az életét köszönheti, nem élt a négyszer is felajánlott bűnbocsánat lehetőségével. Joggal mondhatnánk, hogy Ádám állj, ne tovább! Térj észre, fordulj vissza a bűn útjáról és térj a jó útra!

    Vajon a saját életünkben felismerjük Ádám útját? Vajon a saját életünkben tudunk megállj parancsolni a bűnösség útján? Vajon a saját életünkben át tudunk térni a jó útra?

    Bármikor megtehetjük!

    Ádám is megtehette volna, azonban mégsem tette. Még mélyebbre süllyedt a bűnben, az aljasság bűnét is magára vette! Megvádolta a “saját apját“, a Teremtőjét: “Te vagy a hibás, mert olyan asszonyt adtál mellém aki elcsábított a bűnbe! Te vagy a bűnös! A Te általad mellém adott asszony vitt a bűnbe.“…

    Nem kell messzire mennünk itt a Földön manapság sem, hogy a bűn és aljasság különböző formáit meglássuk, megtapasztaljuk. Bár valójában nincsen ebben semmi különös, hiszen azok az Ádámok és Évák vagyunk akik hasonlóan cselekedtünk mint a példabeli Ádám is cselekedett.

    Mit tett ezután Isten?

    Elvesztve türelmét, magyarázat nélkül lesúlytott Ádámra a haragjával, eltiporva a bűnös teremtményt, miután többször is lehetőséget adott a bűnbocsánatra és megvádoltatott Ádám által a bűnnel?

    Nem hagyta ilyen könnyen elveszni a Gyermekét!

    A bűnös állapot mellett kitartó “Ádámok” nem maradhattak az Édenben, mint ahogyan a romlott, férges, penészes alma sem maradhat egy kosárban az egészségesekkel a hibátlanokkal. Isten kiutasította Ádámot az Édenből, de ezzel nem ítélte halálra, hanem egy újabb, egy kiterjesztettebb lehetőséget adott számára. Tapasztalásokon, tanulásokon, szabad akaratú döntéshelyzeteken keresztül egy újabb élet lehetőségét kínálta fel Ádámnak. Ezzel lehetőséget adva a hibák belátására, a helyes út megtalálására a bűnbocsánatra, Feltámadás és Üdvözülés általi visszaútra az Édenbe.

    Isten kilakította a Karmikus Rendet!

    Jut eszembe…. A régi AsztrálFény weboldalakon jártál már?

    Kérlek segítsd a munkámat!

    Értékelj egy szavazattal…

     

    Az Ember bűnbeesése II.

    Eredmények megtekintése

    Betöltés ... Betöltés ...