Vízöntő kor
A Vízöntő kor legfontosabb jellemzője, hogy az értelemre hat. A spirituális korszakok közül egyedül a Vízöntő kor célja, hogy helyezzük előtérbe a megértést, az intellektust. Tanítás minden korban van, de a tanításoknak a célja, spirituális koronként változó. Abban minden spirituális kor megeggyezik, hogy a spirituális felemelkedést, a felsőbb Énnel való harmonikus egyesülést, a Karmateljesítést és ez által az Üdvözülést segíti, de ennek a segítésnek a módszerei koronként változóak. Jelen korunkban az egyik fontos módszer a megértésre való törekvés, a megértés segítése, tanítása és ezen belül a spirituális fogalmak definiálása.
A Gnosztikus és az AsztrálFény® Szellemtudomány tanításai alapján segítek, lehetőségeim mértékében, eligazodnod az spirituális fogalmak „káoszában”.
Halak kor
A fentiek jobb megértése érdekében, visszatérek kicsit a jelenlegit megelőző, a Halak kor tulajdonságaihoz. A Halak kor ie.600-2000-ig tartott. Azért a kb. mert a spirituális korszakok váltása több évtizeden keresztül zajlik. Jelenleg is jelen vannak még a Halak kor hatásai, tanításai az életünkben, habár már egyre jobban érvényesül az új kor, a Vízöntő kor és kijelenthetjük, hogy ma (2025-ben) már „benne vagyunk” a Vízöntő korban.
Tehát, honnan is jöttünk? Az elmúlt 2600 évre a Halak kor éveire a hit volt a spirituális jellemző. Hidd és cselekedd! Nem fontos, hogy értd mi van a spirituális világban, elegendő ha elhiszed, amit a tanítások mondanak. Így pl. a következő mondatok teljesen helyénvalóak a Halak korban:
- Ha bűnt követsz el, utolér Isten büntetése.
- Ha jót cselekszel, Isten megjutalmaz érte.
- A Karma utol ér!
- Az van most, amit előző életedben cselekedtél.
- Amit a mostani életedben cselekszel, azt kapod vissza a következő életedben.
- Aki kardot ránt, kard által vész el.
- Ha meglopsz valakit, következő életedben téged lopnak meg.
- stb…
Lényegtelen, hogy miért van így (ha így van) elegendő ha elhiszed, hogy így van, és ennek a hitnek a tudatában cselekszel. Ahhoz hasonló ez, mint a földi ember életében a gyermekkor. Egy gyermeknek sem magyarázzuk meg a bonyolultabb összefüggéseket és törvényszerűségeket, csupán kijelentjük, hogy minek, mi a következménye és igyekszünk elhitetni a gyermekkel az általunk meghatározottakat.
- Ne fogd meg a forró vasalót, mert ha megfogod, az nagyon fog fájni neked!
- Vedd be ezt az orvosságot és meg fogsz gyógyulni!
- stb…
Azonban amikor már felnőtté válik egy gyermek (és felnőttként szeretne gondolkodni), már megtanulhatja, szükséges megértenie, hogy MIÉRT fáj a forró vasaló fogása és miként gyógyulhatunk meg egy orvosság segítségével. Főként akkor ha az a gyermek, pl. balesetvédelmi előadóként szeretne dolgozni vagy orvos, gyógyszerész szeretne lenni.
Ehhez hasonlóan a spirituális ismeretekben is eljön az idő amikor az Emberiség felnőtté válik, sőt, már el is jött a vízöntő kor, a spirituális felnőtté válás kora, amikor minden ember számára lehetőséggé vált, sőt minden ember számára ajánlatos, a spiritulitással foglalkozók és a spirituális oktatók számára pedig kötelező érvényű, a spirituális megvilágosodás, a spirituális törvények és szabályok hit alapú elfogadásáról áttérés a tudás alapú megértésre.
Átléptünk az értsd és cselekedd korba, a Vízöntő spirituális korba!
Isten megbüntet – Isten megjutalmaz
Gyakran, szinte a mindennapos szóhasználatba is beívódó, Halak korabeli kifejezés, hogy „Isten megjutalmaz!” – ha jót cselekszel, ha Istenhívő vagy, stb… Ugyanígy mondják sok esetben: „Isten megbüntet!” – ha rossz cselekedetet hajtasz végre, stb…
Isten büntet és jutalmaz, mindenkit úgy, ahogyan megérdemli vagy ahogyan Isten jónak látja. Ez a lényege egy fajta értelmezésnek Istennel kapcsolatban. Ez a megközelítés, megfogalmazás helyén való is volt az elmúlt 2600 évben, vagyis a Halak spirituális korban. Azonban már nem érvényes, illetve átértelmezni szükséges a Vízöntő korban, a kornak megfelelő intellektuális megértés érdekében.
A Halak korában elegendő volt elhinni, hogy így van, de a Vízöntő korban már fontos megérteni, hogy miért van így, (ha így van), illetve azt, hogy valójában nem is így van és ha nem, akkor miért nem.
Isten sohasem büntet és sohasem jutalmaz, senkit sem!
Gyermekkorban és Halak korában, ami a „spirituális gyermekkor„ a Szellemtudományban, szükséges egy jutalmazó és egy büntető személyiség, Isten. Szükségtelenek a bonyolult magyarázatok, hogy a rossz és a jó cselekedeteknek miért az a következménye, ami. Egyértelműbb és könyebben érthető, hogy „van valaki” aki megbüntet vagy megjutalmaz a cselekedeteidnek megfelelően.
A gyermekeinknek sem magyarázzuk meg a bonyolult összefüggésrendszert ami például a jó vagy a rosz tanulás eredményeképpen meghatározza a lehetséges jövőnket. „Tanulj jól gyermekem és akkor még sokra viheted az életben!” – mondjuk „ökölszabályként” vagy az ellenkezőjét: „Ha nem tanulsz rendesen, semmire nem viszed majd az életedben!” így a gyermek „elhiszi – tudja„, hogy ha tanul az jó jövőt és lehetőségeket ad, ha lóg az iskolából, annak meg rossz vége lesz.
Felnőtt korára azonban már tudnia kell, értenie kell, hogy miként függ össze pl. a tanulás, és a szellemi képesség a lehetséges karrier építéssel, illetve az alacsony iskolázottság miként szűkíti be a felnőtt élet adta lehetőségeket.
Hasonlóan van ez a jelen esetben is. A Halak korban, Istent egy jutalmazó/büntető szerepbe helyezték, ahol reményt és félelmet keltett és ösztökélte az embereket jutalmazással a helyes cselekedetekre, valamint fenyegette büntetéssel, rossz cselekedetek esetén.
A Vízöntő korban azonban szükséges átértelmezni, átfogalmazni Isten szerepét az Emberiség spirituális fejlődése tekintetében, mivel a valódi ok-okozatok messze vannak a Halak korabeli elképzelésektől.
Azt is érdemes figyelembe venni és átgondolni, hogy a még nem eléggé öntudatos elme és entitás számára szükséges egy „külső ítélő„. Ilyen az Isten, de a földi ember életében a szülő, a tanár, a rendőr, a bíró, stb. Akik figyelnek, értékelnek, döntenek és jutalmat vagy büntetést osztogatnak. Még a felnőtt emberek esetében is, mivel (általában) nem eléggé öntudatosak, szükséges a „külső ítélő”, pl. a rendőr. Mert ha pl. egy autóvezető gyorsabban hajt a megengedett maximális sebességnél vagy áthajt a piroson, a rendőr az aki figyelmezteti, bünteti adott esetben. Azonban nem lenne szükség a rendőrre, ha az emberek öntudata és önkontrollja olyan mértékű lenne, hogy szabálysértés esetén önnállóan fizetnék be a bírságot, vagy még inkább, el sem követnék a szabálytalanságot. De, ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy vannak a Vízöntő kor feletti, felsőbb spirituális szintekhez tartozó értelmezések is, most azonban megmaradok a Vízöntő kori, intellektuális értelmezésnél.
A Földön, Kamikus Rend Uralkodik!
Karmikus Rend
A Karmikus Rend létrehozásakor a Karma Urai megalkották a Karmikus Rend Szabályrendszerét. Meghatározták, hogy minek, mi a következménye. Ezért is hallhatjuk gyakran, hogy a „tetteinknek következményei vannak„. Azonban érdemes azt figyelem benni és megérteni, hogy ezek a következmények nem valaki vagy valakik döntéseinek az eredményei, hanem a szabályrendszerből adódó következmények.
Amikor valamit döntünk, cselekszünk és ez a döntésünk, cselekedetünk valamilyen történést eredményez, az a történés nem valaki másnak (pl. Isten) döntésének az eredménye, hanem a saját döntésünk, cselekedetünk következménye.
Egyszerű példával: Ha állok egy magas hídon, lehetőségem van dönteni, hogy leugrom a hídról a mélybe, vagy továbbsétálok a hídon. Ha leugrom a hídról a mélybe, akkor meghalok a híd alatti sziklákra zuhanva. Ha továbbsétálok a hídon, akkor életben maradok és csodálhatom a magasból a környező táj szépségét. Vagyis ha ugrom, akkor meghalok, ha sétálok, akkor életben maradok.
Ha ugrok, akkor nem azért halok meg mert valaki (pl. Isten) úgy dönt, hogy haljak meg, hanem a halálom, az ugrásom következménye lesz és ha továbbsétálok, akkor nem valaki döntésének az eredményeképpen maradok életben, hanem azért mert a továbbsétálásom következménye az életben maradásom.
Remélem egyszerűen érthető az okfejtésem. Ha leugrom, akkor nem Isten büntet a halállal, és ha továbbsétálok, akkor nem Isten jutalmaz az élettel, hanem a halálom avagy az életem, a saját döntéseim következményei.
Persze könnyebb és kevésbé fellelőségvállalós Istent hibáztatni, Isten büntetésének tulajdonítani a rossz cselekedeteink következményeit, mintha nem is mi lennénk az igazi bűnösök, hanem „én ártatlan vagyok, de Isten megbüntetett, nem is értem miért…” Valamint könnyű reménykedni Isten jutalmában még akkor is, ha nem tökéletesen helyes egy-egy cselekedetünk.
Döntés vagy következmény
Egy nagyon fontos különbséget érdemes még figyelmbe venni és értelmezni, mégpedig a döntés és a következmény alapvető mibenlétének a különbözőségét.
Döntés: A döntés mindig valaki mentális tevékenységének az eredménye. Valamiről, valaki véleményt alkot és döntést hoz. A döntések mindig befolyásolhatók. A döntnök személye, intellektusa, érzelmi kötődései, stb. befolyásolhatják a döntés eredményét. Két ugyanolyan esetben is születhet különböző döntés. Így a döntés lehet akár igazságtalan, részre hajló, következetlen, vagy akár elfogult vagy korrupt is.
Következmény: A következmény mindig valamilyen cselekedetnek az eredménye. Független bármilyen módosító vagy zavaró körülménytől. Valami, valamilyen következménnyel jár. A következmények nem befolyásolhatók. Két ugyanolyan esetnek csakis ugyanolyan következményei lehetnek. Így a következmény minden esetben igazságos, elfogulatlan, következetes.