Spirituális élményeim… 2.

Az elmúlt 30 évem (sőt az ezt megelőző időszakom) sprituális praxisának élményeiből válogatok érdekességeket erre az oldalra. Minden emberrel történek spirituális események, de vannak akik észre sem veszik ezeket, vagy ha észre is veszik, nem tudatosítják. Vannak akik egyszerűen legyintenek, hogy véletlen volt csupán az élmény, vagy hallucináció. A spirituális érdeklődésüek tudják, hogy véletlenek nincsenek, csupán véletleneknek nevezik sokan azokat az eseményeket amik okait nem ismerik vagy nem értik. Agykontroll tanfolyamon hallottam Dr. Domján Lászlótól: „Van amikor annyira megsokasodnak a véletlenek, hogy az már nem lehet véletlen.”

Az Agykontroll praxisban van egy „laboratórium„, amit meditációban hozunk létre és a meditációinkban, ide elvonulva végzünk mentális és egyéb tevékenységeket. Én amikor létrehoztam ezt a laboratóriumot, akkor azt egy általam jól ismert, háromszögletű réten egy föld alatti helyre teremtettem meg. Ebből most csupán annyi a lényeg, hogy van egy hely, egy képzeletbeli laboratórium, ahová meditációban elvonulok és ott végzek spirituális tevékenységeket.

Dínó kutyám…

Így történt ez hosszú időn keresztül, minden alkalommal. A lakáskörülményeim változásával, bérházba (Havanna lakótelep) költöztem és az egyébként hatalmas méretű kutya elhelyezését nem tudtam nálam a továbbiakben megoldani. Így új gazdát kerestem számára. Találtam is, egy örző-védő munkakörben dolgozó férfit, akinek már volt két Óriás Schnauzer kutyája és szívesen örökbe fogadta a Dínó kutyámat is.

Amikor eljött a kutyáért és kinyitotta a kombi autó hátsó ajtaját, odakisértem a kutyust és a „Dínó hopp„, parancsra úgy ugrott be a kutyám az autóba, mintha ez lenne legtermészetesebb és megszokottabb dolog az életében. Csodálkoztam de örültem is egyben, hogy ilyen könnyen ment. Nem volt búcsú, nem volt feszültség, mintha így lett volna előre megbeszélve minden.

Hamarosan eljött az idő, amikor ismét mentem a laboratóriumomba, Alfa elmeállapotban, meditációban, megjelenítettem a Dínó kutyámat és elindultunk. Dínó melettem sétált, ahogy eddig is mindig. Odaértünk a laboratóriumba vezető lifthez, beléptem és hívtam a kutyámat is: „Dínó gyere!„.

Dínó azonban nem mozdult!
Ült a lift bejáratánál és nem mozdult.

Dínó gyere! – ismételtem meg a parancsot, de a kutya tobábbra sem mozdult.
Dínó, miért nem jössz? – kérdeztem…

Megdöbbentem a hallott válasz igazságtartalmán és főképpen azon, hogy ez a meditációban, spontán válaszként érkezett egy virtuális szereplőtől. Ezért is csodálatosak a meditációk és az abban hallottak, tapasztaltak és sok esetben, mellbevágóan igazak.

„Köszönöm neked és hálás vagyok, hogy eddig velem voltál!” – mondtam Dínónak és beszálltam a liftbe, lementem a laboratóriumomba, elvégeztem amiért jöttem, majd izgatottan indultam vissza. Kilépve a liftből, egy darabig hívogattam, kerestem, vártam, megjelenik-e újra.

Soha többé nem láttam Őt!
Az óta már eltelt több mint 30 év. Az emlékét, a fotóit örzöm, és remélem jó élete volt az új gazdájánál. Mindig meghatódom, ha eszembe jut a kedvessége, hűsége, az ahogy segítette a közös életünket amikor velem volt.

Ez egy nagyon izgalmas és évtizedeken átíveló élménysorozatom témája, ráadásul még nincs is vége, a folytatása nyitva áll az időben, mint ahogyan a spirituális és fizikai életeink is emberöltőkön átívelő események. A pontos megértéséhez jó ha van némi alapismereted a reinkarnációkról, a karmáról és az emberi sorsokról.

A megértésben segítségedre lehetnek a Létsíkok I., és a Létsíkok II. írásaim, de ezek nélkül is érthető lesz az Előző életek könyvtáráról és az abban megélhető élményekről szóló, ezen írásom.

Merüljünk el hát a múlt a jelen és a jövő eseményeiben!

Az Előző Életek Könyvtára egy mennyei templomban van, abban a Mennyei Templom-ban, amelyikben a Teremtő Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek trónusa is található. A könyvtár bejárata szerényen, alig észrevehetően húzódik meg a bal oldali (Yin) folyosón. Belépve rajta, hosszú lépcsősor vezet lefelé a Könyvtárba, egy úttal a saját tudatalattinkba. Az Előző Életek Könyvtára, szinte a végtelenbe nyúló polcok sora, a valaha is inkarnációban lévő (és még más) Emberek, életeit tartalmazó könyvekkel. Alapos ismeret nélkül képtelenség eligazodni a milliárdnyi könyv között, de erre nincs is szükség mert az Előző Életek Könyvtárosa minden részlettel tökéletesen tisztában van.

Ha bármikor is belépsz a könyvtár ajtaján, a könyvtáros már ott vár, hogy eligazítson, hiszen már az érkezésed előtt tudja, hogy menni fogsz, mikor érkezel és milyen céllal. Pontosan tudja, hol található az előző életeid könyveinek a polca és könnyedén odavezet. Általában magadra hagy miután a könyveidhez vezetett, hogy nézelődj és tájékozódj, de ott terem és segít bármiben ha kéred. A látogatási időd lejárta után visszavezet a kijárathoz, így eltévedésre vagy illetéktelen nézelődésre, információszerzésre esélyed sem lehet.

Amikor először idelátogattam (1993-ban) a Mantra Szabadegyetem tanulójaként, Petroff Marika vezetett meditációja segítségével, megilletődve és kíváncsian de kevés előismerettel és gyakorlattal léptem be a könyvtár ajtaján. Ráhangolódásomat segítette, hogy a könyvtárlátogatás előtt megjelenhettünk a Teremtő Isten előtt és tanítást valamint személyre szóló ajándékokat is kaphattam tőle. (Erről majd egy másik spirituális élménybeszámolómban írok..)

Belépve az Előző Életek Könyvtár ajtaján, a Könyvtáros már várt a lépcső alján és szótlanul intett, hogy kövessem. Hosszú könyvespolc sorok előtt haladtunk el, és hamarosan megálltunk egy sornyi könyv előtt. A könyvtáros intett, hogy melyik sor az én Előző Életeim Könyvei-nek a sora, majd továbbmenve, magamra hagyott.

Tizenkét pár könyv sorakozott a polcon és én azonnal ki is vettem a jobb szélsőt. Arany kötésű, önmagában is sugárzóan világító könyvet tartottam a kezemben. A borítóján arany betűkkel ott volt a jelenlegi, földi inkarnációmbeli nevem: „Budavári László„! Izgatottan nyitottam ki és lapoztam bele…

Megdöbbentem, de meg nem ijedtem. Marika felkészített minket a lehetséges eseményekre. Mondta, előfordulhat, hogy nem kapunk semmilyen információt, ha éretlenek vagyunk rá, vagy ha bármi más okból még nem jött el az ideje az információk megismerésének vagy egyszerűen, itt és most arra van szükségünk, hogy rejtve maradjanak előttünk egyes részek. Így becsuktam a jelen életem könyvét és levettem találomra, egy másikat. Azonban abban is csak üres lapokat találtam. Felmerült bennem a gondolat (meditáció közben), hogy „nincs spirituális múltam„, vagy „titkosítva van, mint a kémfilmekben a főhősnek„? Türelmesen vártam és amikor odaértünk Marika vezetése által, hogy fejezzük be a nézelődést, mert hamarosan érkezik a könyvtáros, akkor még egy utolsó pillantást vetettem az Előző Életeim Könyveire és követve a könyvtárost, majd Marika vezetését, visszatértem a tudatommal a fizikai testembe és kinyitva a szememet, a jelen, fizikai valóságba.

A meditációt követő beszélgetésben Marika ismét megerösítette, hogy minden rendben van akkor is, ha semmilyen konkrét információt nem kaptunk, vagy ha bármi másért úgy véljük, nem volt sikeres számunkra az Előző Élet meditációnk. Ha most nem, lehet legközelebb már sikeresebbek leszünk.

Én is ebben a reményben fejeztem be azt a napot, hogy majd legközelebb sikeresebb leszek a meditációmban. Erre a legközelebbi alkalomra azonban több mint egy évet kellett várnom. Egyéb meditációkban volt több alkalommal részem és egyre nagyobb meditációs, mentális gyakorlatra és tapasztalatra tettem szert, de Előző Élet meditációra csak bő egy évvel később került sor. Ha lassan is, de eljött az idő és újra Marika vezetésével, lehetőségem volt ismét, immár másodszor, ellátogatnom az Előző Életek Könyvtárába, ahol ekkor már feltárultak számomra a könyvekben rejlő titkok.

Még továbbra is a Mantra Szabadegyetem tanulójaként vehettem részt a következő, ímmáron a második, Előző Életek Könyvtárába látogatás meditáción. A meditáció ugyanúgy kezdődött mint előző alkalomal. Tiszteletünket tettük a Teremtő Isten Oltáránál, majd bekopogva az Előző Életek Könyvtárának az ajtaján, követtük a Könyvtárost, aki ismét elvezetett az Előző Életeim Könyveihez. Látszólag semmi változás nem volt. Így reménykedve, levettem az egyik, előző életem történéseit tartalmazó könyvet és találomra felnyitottam.

Mint amikor egy filmet nézve, hirtelen bekerülünk magába a filmbe és részesei leszünk az ottani történéseknek, úgy szippantott be engem is a nyitott könyv tartalma. A nyitott könyvön keresztül egy tengerpartot láttam, hatalmas kastéllyal és falakkal, amit félig-meddig belepett a homok. A következő pillanatban már én is ott álltam a homokban és élőben, jelen időben szemlélődtem. Gyalogosan és lovakon közlekedő embereket láttam, majd szólítottam meg és érdeklődtem hol vagyok és kik ők?

Azt, hogy mit mondtak és milyen információkat kaptam nem részletezem itt, hiszen saját, személyes, az előző életem információi, de azt leírhatom, hogy részletes, logikus és teljesen valós (vagy annak tűnő) élettörténet részese lehettem.

Marika, meditáció közbeni instrukcióinak megfelelelően, hogy ne csak egy könyvet nézzünk meg, a jelen életem (inkarnációm) könyvét is fellapoztam. Első észrevételem az volt, hogy a könyv lapjai részletes leírásokkal voltak tele az eddigi életem általam is ismert eseményeivel és maga a könyv már majdnem betelt, csupán néhány lap volt még üresen. Több helyen is beleolvastam, emlékeket és meghökkentő összefüggéseket, magyarázatokat is találva. A még üres lapok (már tudtam) azt jelentik, hogy még szükségesek az jelenlegi életem hátralévő eseményeinek a rögzítéséhez. Az, hogy erre már csak néhány lap áll rendelkezésre, eléggé elgondolkodtatott.

Senkinek nem mertem szólni a meditációmban látottakról. Valóság, vagy áprilisi tréfa volt csupán? A 2012 a halálom éve lesz? Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben. Majd a következő meditációmban kiderítem, nyugtattam magam. A következő Előző Élet meditációmra azonban újabb 4 évet kellett várnom.

Befejeztem a spirituális iskolát és Szellemi gyógyító – Parapszichológus képesítéssel elkezdtem az önálló spirituális praxisomat. Az esemélyek sűrűbbé váltak, az idő gyorsan szaladt és bár több meditációban voltam én a vezető, hosszú ideig nem került rá sor, hogy újra ellátogassak az Előző Életek Könyvtárába. Arra azonban több forrásból is visszajelzést kaptam, hogy 2012. februárjában, befejezem az életemet.

Négy év telt el munkával, pihenéssel, szórakozással, de volt benne bőven tanulás, továbbképzés, kutatás és főképpen spirituális praxis. Elvégeztem a Mahikari tanfolyamot, beavatást kaptam és gyakoroltam az Isteni Fény adását és fogadását. Megismerkedtem a Trancentális meditációval és elkezdtem a gyakorlását. Önálló rendszerként, kialakítottam az AsztrálFény Jóga©-t, az Etka, a Hatha, a Tantra és a Rádzsa jógastílusok szintéziseként, követve Dely Károly „dinamizált hatha jóga” stilusvonalát. Létrehoztam az AsztrálFény Szellemtudomány© alapjait a gnosztikus tanítások, a Biblia írásai és szellemi közlések alapján és megalkottam az AsztrálFény Ezoterikus Stúdió© honlapját, amit azóta is gondozok és fejlesztek és aminek az újabb változatát éppen most olvasod. Valamint felkérést és megbízást kaptam a MANTRA iskola extrapszichológiai oktatócsoportjában való részvételre.

Ez utóbbiban került sor arra, hogy Petroff Marika után (aki már a Menyországból szemlélt minket) én vezessek Előző Életek Könyvtára meditációt az iskola hallgatóinak. Ekkor még csaknem három évem volt hátra az életemből, legalábbis a spirituálisan tudott 2012-es dátumot figyelembe véve.

Ez a meditáció remek alkalmat adott arra, hogy miután magukra hagytam a saját, Előző Életeik Könyveinek tanulmányozására a hallgatókat, magam is megszemléljem a saját könyveimet. Így amikor elérkezett az idő, odafordultam az Előző Életeim Könyveit tartalmazó könyvespolchoz, hogy megtudjak minél több információt a még rám váró, 3 éves életemről.

Váratlan és meghökkentő látvány tárult elém!

Az Előző Életeim Könyveinek a könyvespolca üres volt!

Előtte egy könyvcsomag. Úgy tűnt a könyveim becsomagolva, átkötve, elszállításra várva hevertek ott. Tehát mégis igaz, vége van! Ennyi volt az életem. Na, de mi lesz ezután? Ezek voltak az első gondolataim. Lezárják és becsomagolják a Jelen Életem Könyvét is a többivel és vége a földi életemnek? Így fejezzük be az inkarnációinkat?

Erről meg kell kérdeznem a Könyvtárost!

Az itt lévő, további tartalom az AsztrálFény® - Beavatott tagoknak készült!
Ha látni szeretnéd, javaslom - Jelentkezz be! -
Ha még nem vagy AsztrálFény® - Beavatott tag, akkor Regisztrálj! -